Van, hogy a legszebb dolgok nem hosszú évek álmodozásából születnek, hanem egy váratlan pillanatban kapnak szikrát – és onnantól megállíthatatlanok. Nálam is így történt. Egy nap, az órám előtt, azon gondolkodtam, milyen jó lenne egy tábort tartani. Néhány órával később az egyik gyakorlóm megkérdezte, nem szeretnék-e tábort szervezni, mert tud egy szálláshelyet. Azonnal igent mondtam.

Onnantól kezdve pár hétig minden gondolatom erről szólt. Fejben már aznap este a programot terveztem, és bár az odavezető út tele volt kisebb-nagyobb bukkanókkal, éreztem, hogy ennek meg kell valósulnia. Rövid idő alatt, de intenzíven érlelődött bennem: itt az ideje létrehozni egy olyan teret, ahol az emberek igazán kapcsolódhatnak önmagukhoz és egymáshoz.

A hétvégén végül valami sokkal nagyobb született, mint amire számítottam: egy biztonságos, szeretetteljes tér, ahol mindenki önmaga lehetett. Egy hely, ahol nem kellett álarcot viselni, ahol a csend is érték volt, és ahol a közös nevetések, könnyek és ölelések maguktól jöttek.

Az egyik legszebb pillanat számomra a túra volt. Láttam, ahogy a résztvevők segítik egymást – valaki kinyújtja a kezét, hogy a másik könnyebben feljuthasson a meredek, köves szakaszon, és valaki hátulról biztatja a többieket, hogy „már nincs sok hátra”. Ezek az apró figyelmességek mutatták meg igazán, hogy itt nem csak egy program zajlik, hanem egy valódi közösség születik.

Hálás vagyok minden résztvevőnek, amiért nyitott szívvel érkeztek, és hozzátették a saját történetüket ehhez a hétvégéhez. Hálás vagyok azoknak is, akik az előkészületek során mellettem álltak, bátorítottak, és hittek bennem, amikor nekem nehezebb volt hinni magamban.

Ez a tábor számomra bizonyíték lett arra, hogy érdemes megfogni a hirtelen jövő lehetőségeket. Hogy a szeretettel, figyelemmel és kitartással megteremtett tér valódi csodákra képes. És hogy ha egyszer megtapasztaljuk ezt, nincs visszaút – folytatni kell, mert adni és kapni ilyen élményeket a legnagyobb ajándék.

Már most készülünk a következő alkalomra, és hamarosan közzétesszük a dátumot is. Addig is a szívemben őrzöm ennek a hétvégének minden pillanatát.