Amikor az önállóság falat épít
Sokszor könnyebb segítséget nyújtani, mint segítséget kérni. Könnyebb másokat támogatni, mint megengedni, hogy minket támogassanak. Megoldjuk a munkát, a családi feladatokat, a szervezést, a problémákat. Ott vagyunk másoknak, segítünk, figyelünk, támogatunk.
De vajon tudunk-e mi is támaszkodni másokra?
A jógaórákon gyakran találkozom olyan emberekkel, akik kívülről erősnek, magabiztosnak és összeszedettnek tűnnek. Aztán egy relaxáció, egy mélyebb légzés vagy egy hosszabban kitartott ászana alatt egyszer csak felszínre kerül valami más is: a fáradtság, a bizonytalanság, a szomorúság vagy egyszerűen az a felismerés, hogy milyen régóta visznek mindent egyedül.
Ilyenkor gyakran nem a problémák súlya válik igazán láthatóvá, hanem egy mélyebb minta. Az a meggyőződés, hogy biztonságban akkor vagyunk, ha mi tartjuk kézben a dolgokat. Ha mi szervezünk, mi döntünk és mi oldjuk meg a felmerülő helyzeteket.
Innen már csak egy lépés az a működésmód, amelyben az önállóság nem választás, hanem szükségszerűség.
Az önállóság és a bizalom kapcsolata
Az önállóság önmagában nem probléma.
Sőt, fontos erőforrás lehet az életünkben. Segít felelősséget vállalni, döntéseket hozni és nehéz helyzetekben helytállni.
A nehézség akkor kezdődik, amikor már nem tudunk különbséget tenni aközött, hogy képesek vagyunk egyedül megoldani valamit, és aközött, hogy muszáj egyedül megoldanunk.
Mert a kettő nem ugyanaz. Az egyik szabadság. A másik sokszor teher.
Miért nehéz átadni az irányítást?
A pszichológia szerint az ember alapvető szükséglete a biztonság és a kapcsolódás. Érdekes módon a kettő néha ütközhet egymással.
A kapcsolódáshoz ugyanis szükség van bizonyos fokú nyitottságra és bizalomra. Arra, hogy megmutassuk magunkat nemcsak akkor, amikor erősek vagyunk, hanem akkor is, amikor bizonytalanok, fáradtak vagy éppen segítségre szorulunk.
Sokszor nem maga a segítségkérés nehéz. Hanem az, amit jelent. Azt, hogy nem mi irányítunk. Hogy szükségünk van valakire. Hogy megmutatjuk egy olyan oldalunkat is, amelyet talán ritkán látnak mások.
Mit taníthat erről a jóga?
A jóga gyakorlása során gyakran tapasztaljuk meg, hogy nem minden helyzet oldható meg nagyobb erőfeszítéssel. Van, amikor nem még jobban kell kapaszkodni. Hanem éppen lazítani. Bízni. Engedni. A testben ugyanúgy, mint az élet más területein.
Sokszor a legnagyobb kihívást nem egy nehéz ászana jelenti, hanem az, hogy megengedjük magunknak a pihenést, a regenerációt vagy akár azt, hogy ne mindig mi legyünk azok, akik mindent kézben tartanak.
A valódi erő
A valódi erő talán nem abban rejlik, hogy mindent egyedül megoldunk.
Sokkal inkább abban, hogy felismerjük, mikor van szükségünk másokra. Hogy tudunk egyszerre önállóak és kapcsolódóak lenni. Hogy képesek vagyunk támogatni másokat, miközben mi magunk is elfogadjuk a támogatást.
Nem kell mindig egyedül cipelnünk azt, ami nehéz.
A megtartottság nem az önállóság ellentéte. Sokkal inkább annak a megtapasztalása, hogy kapcsolódhatunk másokhoz úgy is, hogy közben önmagunk maradunk.
