Egy hét Tenerifén
Tenerife számomra nem egyszerűen egy úticél volt. Sokkal inkább egy emlékeztető arra, hogy milyen, amikor az ember igazán kapcsolódik – önmagához, a természethez, másokhoz és ahhoz, amit valójában szeretne teremteni.
Az egyhetes elvonulásunk alatt rengeteget tanultunk. Nemcsak arról, hogyan szeretnénk a jövőben táborokat és elvonulásokat szervezni, hanem saját magunkról is. Olyan helyzetekben, érzésekben és energiákban volt részünk, amelyek mellett egyszerűen nem lehetett ugyanannak maradni.
Tenerife egészen elképesztő hely. Az az érzésem volt, mintha a természet összes eleme egyszerre lenne jelen. Egyetlen nap alatt megtapasztalhattuk a forró napsütést, a hűvös hegyi levegőt, az erős szelet, a vulkanikus tájak nyers erejét, az óceán végtelenségét és a felhők fölötti csendet. Ahová mentünk, mindenhol más arcát mutatta a sziget – és minden arcával hatott ránk.
Talán pont ezért volt annyira intenzív az egész hét. Nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is. A természet ereje ott valahogy sokkal közvetlenebbül érinti meg az embert. Nem lehet mellette csak „elmenni”. Érezni kell. Megélni kell.
És ami különösen értékes volt számomra: nem a turistáknak szánt Tenerifét ismertük meg. Nem a képeslapokon szereplő részt, hanem azt, amilyen valójában. A csendes falvakat, az érintetlen tájakat, a nyers szépséget, az egyszerűséget és azt a különleges energiát, amitől az egész sziget élőnek érződik.
A jógaórák és a meditációk is egészen más minőséget kaptak ezen a helyen. Mintha az elemek folyamatosan jelen lettek volna a gyakorlásainkban, és minden nap mást tanítottak volna nekünk. A szél emlékeztetett az elengedésre, az óceán az áramlásra, a vulkanikus hegyek az erőre és a stabilitásra, a nap pedig az életenergiára és a nyitottságra.
A természet ritmusa valahogy automatikusan lelassított bennünket. Sokkal könnyebb volt jelen lenni, figyelni befelé és kapcsolódni ahhoz, ami valóban bennünk zajlik.
A jógaórák alatt is teljesen más élmény volt mozogni és lélegezni. Hallottuk az óceánt, éreztük a szelet a bőrünkön, láttuk a változó fényeket és a hegyeket magunk körül. Ettől minden mozdulat és minden légzés sokkal mélyebbé és intenzívebbé vált.
Ez az egy hét sok szempontból formált minket. Megerősített abban, hogy milyen tereket szeretnénk létrehozni mások számára: őszinte, kapcsolódó, valódi élményeket. Olyan elvonulásokat, ahol nemcsak kikapcsolódni lehet, hanem megérkezni is – saját magunkhoz.
És talán ez az, amit Tenerife adott nekünk a leginkább: jelenlétet.
